... ez volt Erdős Renée második regénye, amit elolvastam...és ez az a könyv, amiről nem könnyű írni...se túl jót, se túl rosszat:-))

Jó darabig azt hittem, nem is tetszik ez nekem...aztán egy idő után rájöttem, hogy jobb ez, mint amilyennek az első harmadban gondoltam . Az a baj, hogy női szemmel, női lélekkel érthető a tartalom, a szerkezet viszont sehogy se, a regény felépítése, a kuszasága sokat ront az egészen.

Egy szerelmi házasság tapasztalt férfi, tapasztalatlan fiatal lány között, és csak a nászúton derül ki, hogy nem igazán azt kapják egymástól, amire számítottak. Olyannyira, hogy a férj még ezen idő alatt félrelép, és innen kezdve, mert, hogy ez kiderült, csak jelképes házasságban élnek...

A környezetük előtt előtt ezt nem tudták eltitkolni...a püspök nagybácsitól kezdve, a nőgyógyász bácsikától át, a családban csak idegennek nevezett fiatal, csinos özvegyasszonyig ...a családon kívüli zeneszerzőnek, színésznőnek...mindenkinek szemet szúrt a dolog, és mindenkinek volt véleménye. Ami belőlem a legnagyobb ellenérzést váltotta ki az a püspöké...és közben a férj fülig szerelmes a feleségébe, mindent megtenne annak érdekében, hogy visszahódítsa...

Ha valakiben ez a kusza bejegyzés, :-)) felkelti a regény iránt az érdeklődést, akkor olvassa el, ki fog derülni sikerül-e neki.

A regény szerintem az a kategória, amire egykori gimnáziumi tanárunk nemes egyszerűséggel csak azt mondaná:" VéJé", azaz Volt Jobb...:-))

Érdekesség:

A régi kiadás ( 1989-es) hivatalos ismertetője itt olvasható, a 2010-es kiadásnál viszont nem csak a borító, hanem a fülszöveg is sokkal merészebbre, kihívóbbra sikerült...hiába na... haladni kell a korral, manapság ez már nem lehet tabutéma... Mégis azt hiszem ez utóbbi inkább már egy jó reklámfogás...borító és ismertető is túlzás.