...ez a tortaforma.
Tudom, az ígéret szép szó, ( hogy bizony több kellék, kütyü, edény a konyhába az év második felében bizony már nem jöhet..) de ezt nem tudtam otthagyni...a hétvégi szülinap épp kapóra jött a felavatáshoz. Nekem egy nagyon régi, igencsak megviselt, csatos tortaformám van, az a rozsdásodó fajta, amit nem győztem bélelgetni...főleg olyan tortáknál, ahol a perem "tartotta" a krémet a dermedésig. Aztán a sütőpapíros alsó résszel együtt került tálcára a torta, megnehezítve a szeletelést...illetve előfordult, hogy az "alsó" réteg egy papírszelet volt.:-))
Kissé féltem, hogy esetleg kifolyik a massza, de próbaképpen ebben az üvegaljú formában sütöttem meg a piskótát..nem folyt ki, remekül sikerült... és aztán ebben is rétegeztem a szülinapi tortát. Ehhez az adaghoz alacsony volt a perem, ráadásul nem lett elég kemény a krémem sem... kicsit több zselatin kellett volna még bele, akkor sokkal dekoratívabbra sikerült volna. A forma viszont jól vizsgázott, szépen lejött a szilikonos oldalrész, az üveg aljon került a torta a tálcára... nagyon könnyen lehetett rajta szeletelni... hiába na, kellett ez nekem...mindenkinek van valami mániája, lehet több is...nekem ilyen konyhakütyümániám (is) van :-))
Már tudom azt is, hogy mi lesz a következő próba-süti-darab...:-))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.