Eredetileg csak a nagyon diós Grenoble-i diótortáról szándékozok írni, amit már egy ideje kinéztem magamnak...de fecsegek kicsit :-))
Egy akadálya volt csak, hogy elkészítsem, nevezetesen a már sokat emlegetett, dió-mák-mazsola kombó ellenzékem, a legkisebb gyerekem. Igazából egyedül is marad az öt tagú családon belül ezzel az ízléssel...mert, ha nem is így együtt, de legalább külön-külön megeszik a többiek.
Most viszont, az antidiós gyerek táborozni van, gólyatáborban, ahogy az a nagy könyvben meg van írva a leendő egyetemistáknak:-))
Mert a nagy nyári forgatagban az érettségiről még készült ugyan bejegyzés, de arról már nem, hogy a leányzót tervei és számításai szerint felvették a Miskolci Egyetemre...így a jövőhéten, a beiratkozást követően, ő is egyetemista lesz.:-))
Ez ugye a gyerek és a szülő részéről is mindig vegyes érzelmeket vált ki...egyik szem sír, a másik nevet...de abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nagylányunk által már "bejáratott" a nevezett egyem...így nem a nagy ismeretlenbe megy... lakni is a nővérénél fog, aki a diploma után is maradt Miskolcon...most már, mint dolgozó nő.
Eltértem a témától, vagy mégsem.. :-)) a lényeg, hogy holnap már jön a táborozónk, és kihasználva az utolsó lehetőséget, gyorsan elkészítettem ezt az egyszerű sütit. Persze megint nem szó szerint, a változás leginkább a cukor mennyiség drasztikus lecsökkentésében jelentkezik.
Holnap meg majd valami könnyű, hűsítő desszerttel (is) várom a "kisgólyát"...:-)))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.