...mert úgy látom nem csitulnak a kedélyek, sértve érzi magát az ország.
Persze, akinek nem inge, nem veszi magára...
Na, meg ugye... ízlések és pofonok...
A lényeg részemről: Nagyon sok tehetséges énekes, zenész, zeneszerző van ebben az országban, csak hagyni kell őket kibontakozni, és ráérezni arra, kit kell támogatni.
Most utólag néztem vissza dolgokat, nem emlékszem, hogy az MTV tartott volna válogatót, ki is derült, hogy nem tévedtem. Ha ez a dolog nyilvános lett volna, mint időnként a korábbi években, talán könnyebben menne az emésztés, azoknak, akiknek most sehogy se megy.
Ellenben rátaláltam erre a cikkre, utána is néztem rögtön, háromból kettő ugyanannak a zeneszertőnek a produktuma, akinek szinte már bérlete van erre a fesztiválra... pedig eddig nem jött be...talán, hogy most nem egyedül követte el a versenydalunkat, ez annyit segített a dolgon, hogy legalább azért a döntőig eljutott...
Mennyi a politika ebben a dologban? Hmmm... hát,.. izé.. talán a a határon túli magyaroknak nem volt pénzük telefonálásra, vagy nemes egyszerűséggel nem tetszett a dal nekik...mert ilyen is lehet... Szerintem ez az "egytucat" kategória része, nem vitatom el a dal, vagy az énekesnő erényeit, de azt hiszem a kis Vuk óta eltelt néhány év, és ez azért nem szólt akkorát...Hogy közben mi volt a karrierrel azt én nem tudom. Kellett egy tehetségkutató, hogy ismét reflektorfénybe kerüljön...pedig ő ott se a nulláról induló versenyző volt, mint, ahogy még jó néhány társa se...(nem felfedezni kellett már legtöbbjüket, hanem "megcsinálni", pénzt csinálni belőlük, nekik...)
Csak, mint egyszerű zeneszerető ember írom ezeket a sorokat...mert kikívánkoznak. Nagyon sok tehetséges előadó hallatta hangját az Eurovíziós Dalverseny döntőjében. Ami engem meglepett, hogy az elmúlt hetekben minden nap hallhattuk egy-egy európai versenydalt megszólalni a MTV-n. A magyart persze ismertük... így esett, hogy egy alkalommal a konyhából valami különös, szokatlan, nagyszerű zenére pattantam a szobába a TV elé...és néztem, mint a moziban...szó szerint...
Ő volt az olasz előadó... Különleges, újszerű, de mégis nosztalgikus, a mai nyafka-csacska-bugyuta "egytucat" helyett ritkaságszámba menő, fülnek kellemes zene, dal volt. És lehettek bármilyen fontos támogatók is az ÖTÖDIK NAGYKÉNT, a pontokat nem csak a szomszédoktól zsebelték be...
Hogy nem csupán az élmezőnyben volt, hanem az előkelő második helyet szerezte meg az olasz Raphael Gualazzi és csapata, talán nem véletlen...lehet, hogy Európa mégiscsak értékeli az újdonságot, a nem megszokottat, az egyéniséget. Nagyszerű zenészek, nagyszerű énekes, remek zongorista, kellemes zene, hang, semmi csicsa...
Most arról szónak a hírek, hogy a mi énekesnőnk Európa szerte ismert és híres lett...úgy legyen...csak annyi ideig emlékezzenek rá legalább, mint mi fogunk a 24 európai versenytársára...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.