...Gustave Falubert világhírű regényét is befejeztem ... (már rég...Kundera után).
Nem igazán tudom mit írhatnék erről, hisz nálam sokkal illetékesebbek alaposan kivesézték már ezeket a nagy klasszikusokat.
Hogy mégis mit gondolok?
Napjainkban is nagyon sok "Bovaryné" és "Bovary" létezik, talán kicsit edzettebbek, és nem minden esetben torkollik tragédiába a végkifejlet. De azért előfordul. A mai kor embere nem lepődik meg egy ilyen történeten.
Mi ennél sokkal bonyolultabb sorsokat, kapcsolatokat, cselszövéseket, megcsalásokat, szerelemféltéseket, adósságcsapdákat, uzsorásokat ismerhetünk ma már. Elég bekapcsolni a TV-t, rádiót, az internetről már ne is beszéljünk.
Flaubert életében ez még azért volt különleges és nagy port kavaró, mert korának (kábító) romantikáját, hirtelen egy lényegre törő, semmit nem szépítő, nagyon is a tényekre hagyatkozó realitásra cserélte.
Ugye... mi már megedződtünk e téren? Nekünk meg már lassan a romantika hiányzik, ami nem összetévesztendő a kendőzéssel, szépítéssel...nem arra a romantikára gondolok, ami elfedi a valóságot:-))...legjobb lenne a kettőt egyensúlyba hozni, tartani. :-))
Milyen érdekes, a Kundera által megírt "véletlen" szerepe:
Véletlen, hogy pont Anna Karenina és Falubert regényei várakoztak nálam olvasásra.
Vélelen, hogy a Kundera könyben, fontos szerepe van Anna Kareninának...
Véletlen, hogy erre akadtam az imént: M. Kundera véleménye szerint „Flaubert a butaságot fedezte fel... ez a legnagyobb felfedezése annak a századnak, amely oly büszke volt tudományos szellemére..."
Vannak még véletlenek:-)))
Hivatalos ismertető itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.