Tudom, ezt nem most kellett volna, hanem sokkal korábban... jó, hogy ez nem korhatáros:-))
Most se sikerült első nekifutásra, az a helyzet, hogy úgy 2 éve egyszer már nekikezdtem, de pár oldal után valamiért letettem. Az első oldalak nem ragadtak magukkal...de nem vagyok (legalábbis nem ilyen téren) egy faladós típus, ezért most újult erővel ástam bele magam Gerald Durrell nagy hírű könyvébe. Jobb későn, mint soha alapon...és láss csodát!
Szinte láttam is, mert olyan fantasztikusan írt az állatvilágról, a bolondos családjáról, az egész könyv kellemesen kikapcsoló, jó humorú, sőt, azt hiszem, akinek ilyen jellegű, "tücsökbogaras":-)) az érdeklődése, az rengeteget tanulhat is belőle, de érdekességként se utolsó, amiket az egyéb állatfajtákról :-) megtudhatunk.
Ahogy keresgéltem ez íróról, rátaláltam néhány bejegyzésre...nem vigasz, de nem én vagyok az egyetlen, aki felnőtt fejjel olvas Durrellt.Talán abban se leszek egyetlen, ha ezek után beszerzek még tőle néhány olvasnivalót:-))
Tudom, ezt nem most kellett volna, hanem sokkal korábban... jó, hogy ez nem korhatáros:-))
Most se sikerült első nekifutásra, az a helyzet, hogy úgy 2 éve egyszer már nekikezdtem, de pár oldal után valamiért letettem. Az első oldalak nem ragadtak magukkal...de nem vagyok (legalábbis nem ilyen téren) egy faladós típus, ezért most újult erővel ástam bele magam Gerald Durrell nagy hírű könyvébe. Jobb későn, mint soha alapon...és láss csodát!
Szinte láttam is, mert olyan fantasztikusan írt az állatvilágról, a bolondos családjáról, az egész könyv kellemesen kikapcsoló, jó humorú, sőt, azt hiszem, akinek ilyen jellegű, "tücsökbogaras":-)) az érdeklődése, az rengeteget tanulhat is belőle, de érdekességként se utolsó, amiket az egyéb állatfajtákról :-) megtudhatunk.
Ahogy keresgéltem ez íróról, rátaláltam néhány bejegyzésre...nem vigasz, de nem én vagyok az egyetlen, aki felnőtt fejjel olvas Durrellt.Talán abban se leszek egyetlen, ha ezek után beszerzek még tőle néhány olvasnivalót:-))
Más jellegű könyv, de az el nem olvasott kategória, ezért jutott most eszembe...
Azon (kevéske?) felnőttek közé tartozom, akiknek kimaradt Milne Micimackója...is. :-( Ez az, amit többször feladtam....:-(
Próbáltam gyerekként, kamaszként, fiatal felnőttként, anyaként is voltak próbálkozásaim... amikor a lányaim kicsik voltak...de még esti mesének se kellett nekik, mert akkoriban minden el volt "micimackósodva", :-))...amit egy kis felolvasással nem tudtam volna náluk überelni:-))
Meg kellene próbálni most... nem nekik fel, nekem el :-))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.