A 2010-es évet Sibylle Muthesius Felhőgyerek című könyvével zártam. Találhattam volna vidámabbat is, de ez már majdnem 25 éve hever a polcunkon, részemről olvasatlanul, mert a hivatalos ismertető tudatában soha nem volt elég bátorságom hozzá. Most se, de a gyerekek már elolvasták évekkel ezelőtt...fene tudja jó volt-e az akkor nekik... szerintük nekem is el kellett olvasni. Utána jól meg is beszéltük.
Mennyivel másképpen nézem ezt az igaz fényképet a borítón, és milyen sokszor azóta. Engem nem olvasás közben érintett mélyen, inkább miután letettem...még egy darabig tépődöm rajta.
A 2010-es évet Sibylle Muthesius Felhőgyerek című könyvével zártam. Találhattam volna vidámabbat is, de ez már majdnem 25 éve hever a polcunkon, részemről olvasatlanul, mert a hivatalos ismertető tudatában soha nem volt elég bátorságom hozzá. Most se, de a gyerekek már elolvasták évekkel ezelőtt...fene tudja jó volt-e az akkor nekik... szerintük nekem is el kellett olvasni. Utána jól meg is beszéltük.
Mennyivel másképpen nézem ezt az igaz fényképet a borítón, és milyen sokszor azóta. Engem nem olvasás közben érintett mélyen, inkább miután letettem...még egy darabig tépődöm rajta.
Egy anya, aki nem írónő, nem orvos, nem pszichiáter.... írja le lánya rövid, tragikus kimenetelű életútját. Nem kitalált történet, hanem a valóság a '60-as évekből.
A mai fiataloknak, akik nem éltek át az előző rendszerből pár évet sem, biztosan kőkemény történelem maga a társadalmi közeg is, ahol a család forog.
Akinek gyereke van, nem igazán mondhat véleményt más szülők elveiről, mégis nehéz ezt megállni ebben az esetben. Hisz nincs tökéletes szülő, tökéletes anya...Mind, mindig jót akarunk, kérdés, hogy "talál"-e ez az akarat...és valóban jó-e mindig. Ezek azt hiszem, csak évek, évtizedek múlva derülnek ki, de akkor is csak közvetve...
Az olvasott történetben az akkori korhoz képest igencsak elfoglalt és jómódú szülők gyerekéről van szó, egészen pontosan kettőről. Ráadásul elég hamar kiderül, hogy az édesapa az idősebbik lányát sokkal többre értékeli, és akarva, akaratlan ezt ki is sugározza. A másik meglepő dolog, hogy házvezető néni nevelte a gyerekeket, aki a legnagyobb igyekezete ellenére se tudta az anyát pótolni, és ez nyilván a kisebb lányt jobban megviselte, hisz neki igazán kevés "jutott" mindkét szülőből....
Nekem meglepő, hogy miután kiderültek a pszichés problémák, még egyedül, idegen országba ismeretlen ismerősökhöz küldték nyaralni a szülei a tizenéves kamaszlányt (ez véletlenül Magyarország volt) vagy más esetben még nyaraláskor is külön szálláson voltak a szülők, inkább a kényelmes hotelben, nem a tinikkel a kempingben...
A fiút, a szerelmét tiltólistára tették, pedig igyekeztek mindketten bizonyítani...
A pszichiátriai kezelés után minél előbb önálló életre "ítélték" az orvosok, és a szülei is, saját lakással...!!!
Egy kissé szétszórt, csapongó, sokféle, szerteágazó tehetséggel megáldott, amolyan művészlélek volt ez a lány, akinek az édesanyja a leírása szerint mindent megtett, hogy megmentse gyerekét... miután kiderültek a problémák, ez nyilvánvaló és egyértelmű...de korábban? Biztos örök kétségben él, hogy valóban megtett-e mindent.
Képet kapunk az ún. szocialista egészségügyről, az akkori pszichiátriai kezelési módszerekről, rengeteg tudományos kutató munkából a témával kapcsolatban.
Közben olvashatjuk a fiatal lány verseit, láthatjuk a festményeit... megtudhatjuk, hogy bizony akkoriban is, a szocialista rendszerben is voltak tehetősebb családok, de a "baj" nem válogat.
Na, meg akár egyfajta mementó is lehet...
Ha az internetes "kutatásaim" nem csalnak, akkor ez a regény róla szól.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.