...na, meg egy kis varrás.

Jómagam a gyerekkorra visszanyúló nosztalgia kapcsán viselem itt-ott a "cicafej" nevet.  (A család Jucikája volt a "keresztanyám", már írtam róla, más dolog kapcsán ebben a bejegyzésben) Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a nagylányom részben "lenyúlta", ezért vagyok esetenként "macskafej" :-))

De a cicákat csak nézni szeretem, igazából csak a kicsiket...sose volt nekünk. Viszont van két kutyánk, akik igencsak fogékonyak:-)) a macskákra:-))

A lényeg, hogy a legkisebb leányzó, úgy 2 hete kifejezte abbéli óhaját, miszerint neki szüksége lenne egy tolltartóra, mert, ami van rongyos, ideje lenne már varrnom egyet neki...ilyenek nincsenek raktáron...mert mindig elosztogatjuk, meg nem is nagyon szeretem varrni. (Igaz mostanában mást sem.)

Egy rendes varrós anya aztán az első adandó alkalommal, a lehető legegyszerűbb, cipzáras variációt elkészíti, gondolván, hogy nem kell semmi "cicó"...a gyerek az egyszerűség híve.

..volt...mert, amikor meglátta, rögtön átírta.. kellene rá egy egérfej, meg egy farok, és már kész is...úgy jó lenne. Félretettem,...hogy majd,... de mit ad az ég?

Néhány egeret a spejzba, ahol eddig sosem jártak (máshol sem a lakásban kop-kop-kop...ahogy kell:- ))...Pár nap harc után, mi győztünk.

Tegnap  a kezembe került a tolltartó...

Ez lett belőle:-)))

De, anya! Hááááát, nem egérről volt szó?????

Egéééééééér??? Na neeeeeee!!!