...igaz még szeptember 29-én. Merthogy én, azon a napon születtem, erre való tekintettel kis nagycsaládom a hétvégén, Mariann vezényletével és cukrászhajlama kiélésével, ilyen dolgokat követett el "érettem"...
Ugye mennyire örülnek? :-)) Pedig elég diplomatikus és egyedi (de nem nálunk :-))) a gyertyás rész, csak úgy kapásból nem is lehet megmondani mennyi is az annyi...persze azért mégiscsak úgy illik, hogy örülünk, hogy öregszünk:-))) Többek között azért is, mert:
Így örültünk mi :-)) Férj nem szomorú, (szerintem:-)) csak gyúr a tortára:-)) míg fényképezünk...De lehet, hogy azokra az időkre gondol, amikor még kevesebb gyertyám volt :-)) Mondjuk, úgy a fele a mostaninak..(.azóta vagyunk házasok :-))
Az ebédre felszolgált narancsos kacsa sajnos nem került lencsevégre, mert evés közben nem tudott senki fényképezni, :-)) így csak az ízlelőbimbóink őrzik emlékükben.
Ja és a vaj, :-)) az nem volt az ebéd része, a szép kerámia vajtartót ajándékba kaptam.
csapjunk neki egy kis reklámot:-)
...és csakazért se leszek gasztroblogger :-))))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.