...pedig nem nagyon szeretek ilyeneket varrni. Biztos azért, mert sosem elég belőlük. Ha véletlenül sikerül néhány neszesszert, vagy "bármitartót" tartalékolni, az csak átmeneti állapot, mert valamelyik lányom, valamelyik barátnőjének általában  "hirtelen" ajándék kell. Amikor szinte azt mondják, tegnapra kellene :-)))...olyankor viszik a tartalékot.

Na most, mivel nekem nincs olyan táskába elférős, csak  nagyobb, utazós, gondoltam kellene varrni magamnak is. Ezek tehát előre megfontolt szándékkal készültek, :-)) érdekességük, legalábbis számomra, hogy a piros, mintás anyagot még huszonévesen, az egykori Jugoszláviából hoztam. Akkor én még nem varrtam, el se tudtam volna képzelni, hogy valaha ilyesmire fogok vetemedni :-)) Anyukám viszont igen, többek között az én gönceimet is. Volt nekem ilyen ruhám, sőt, még meg is van, szerencsére ritkán látom, mert emlékeztetne az egykori méretemre...ami akkor nem tetszett ugyan, most viszont nagyon tudnám értékelni...:-)))

Nem is gondoltam, hogy egy neszesszer kapcsán így visszamegyek majd az időben, több, mint egy negyed századot :-)).

Tudom én, hogy nem egy utolsó dolog a méteráru boltban a polcon lévő végek között válogatni, de az igazi mégiscsak a rongyoszsák, szinte minden rongynak története, múltja van... és, ha varrok belőle valamit, akkor még jövője is lesz :-))