Jó kérdés...
Az ember mindig odavan, ha valaki jó kis beszámolót ír egy-egy kiruccanásról, hogy hű, majd mi is, mert ott még nem jártunk...
Most már ideje lenne dönteni az előttünk álló nyárról, legalább egy hétre összeterelni valahová a családot, de meg kell hagyni, ez évről-évre nehezebben megy nekünk.
Egyrészt, mert öten vagyunk, a gyerekek felnőttek, önálló programjaik is vannak, idén még egyikük álláskeresése is fűszerezi a nyarat.
Másrészt nem vagyunk igényesek, de az itthon megszokottnál alább nem szívesen adjuk, igaz sikerült már egy kicsit alányúlni, de túléltük, ott inkább utólag az bosszantott, hogy nem volt megfelelő a tájékoztatás, elég fontos, mondhatni egyeseknek talán létfontosságú kérdésben.
Aztán, ha már egy vidéki, majdnem városközponti kis utcából megyünk, ahol egymást érik a házak, a szomszédok belelátnak a másik életébe, akkor nem szeretnénk hasonló körülmények között pihenni, még akkor sem, ha idegenben nem ismerjük a szomszédokat.
Szeretünk egy falu, vagy városszéli kertes házat, ami arra a pár napra csak a miénk, se szomszéd, se más nyaraló család, se házigazda nem lakik ott. Erre is akadt kissé meglepő példa az évek során: A házigazda, igaz hivatalosan más utcában, de mégis annak a portának a végén lakott egy másik épületben, ahol mi nyaraltunk a kiadó házukban. Ha kimentünk az udvarra mindig olyan érzésem volt, hogy valaki állandóan figyel minket. Pedig nem, meg rendes is volt nagyon, csak...hát... mégis....
Mindenképpen kell(ene) nekünk két szoba, egy fürdő, na meg egy konyha, annak ellenére is, hogy az utóbbi években inkább éttermekben ebédeltünk, így, ha nem is nagy főzésekre, mert azért azt már mégse egy nyaraláskor...de, apróbb dolgoknál mindig szükség van konyhára.
Az utóbbi években nem sikerült olyan helyet találni, illetve a férjem bevállalt olyan településeket, amelyek bejöttek ugyan a családnak, csak ott ahol laktunk nem volt sok látványosság. Nem tudtunk olyan programokat összehozni, amit utazás, naná, hogy autó nélkül meg tudtunk volna oldani. Olyan távolságokra laktunk a látni-, néznivalóktól, látványosággoktól, műemlék, múzeum, stb..., hogy csak kocsival tudtunk eljutni szinte mindenhová.
Nem vagyunk hátizsákos, bakancsos család, ennek ellenére minden szállásunk környékét, gyalogosan is bejártunk, ha kellett hegyre fel, hegyről le, ezek az utak természet csodáira hajlottak, amivel nem lehet betelni. Természetesen ilyen látnivaló, szinte mindenhol van...:-)) Ezek tudnak egyedül autómentes kiruccanások lenni, de ezeket nem szoktuk túlzásba vinni.:-)) Igaz, kihagyni sem.
Másik fontos jellemzőnk, hogy nem vagyunk vizes család. Nem szeretünk vízparton ücsörögve napozni, lábat lógatni napokon keresztül. Még a férj se pecás :-))
Mindig komoly dokumentációval indulunk útnak, ami a környék látnivalóit, nevezetességit tartalmazza. A programunk nagyjából úgy nézett ki az utóbbi években, hogy minden napra kiválasztunk valamit a listáról, ha úgy sikerült, akkor beiktatjuk az ebédet is... aztán késő délután, az esti órákban többnyire a szálláson lustálkodunk már, ilyenkor kicsit a "sofőrünk" is lazíthat, egy kis sörözés :-))neki is jár.
Ha jó helyen lakunk, ahol gyalogszerrel bejárhatjuk a város nevezetességeit, nincs szükség sofőrre:-)) akkor ő is inkább nyaralásnak érezheti azt a pár napot, főleg, hogy a munkájánál fogva egész évben rengeteget vezet. Minden nap.
Tudom, hogy nem probléma ez neki, életem párjának, de sokkal nyugodtabb lenne a lelkem, ha tudnám, hogy ő is pihen, vagy éppen leküldi azt a pohár sört, ha épp jól esik neki:-))
Az anyagiakról is beszélni kell, főleg, ha üdülési csekk a fizetőeszköz... ezt se mindenhol szeretik, és úgy tűnik az idén épp a magánszállásadók, a falusi vendéglátók fogadják el legkevésbé.
Az országban nagyon sok gyönyörű város, csodaszép táj van, amit még meg kellene nézni... de ugye ez a nem olyan nagyon igényes család.:-)) ..akik csak úgy együtt szeretnének lenni pár napig, csavarogni, lustálkodni..., ami ebben a rohanó világban kész siker lenne, nem talál megfelelő helyet a "bőséges" kínálatból.
Na jó, az idézőjelet visszavonom, mert tényleg bőséges a kínálat, csak nincs egy jól átlátható rendszerben összefogva az egész.
Vannak városok, amelyek a saját honlapjukon gyűjtik össze a szállásadóikat, még talán ez a legpraktikusabb megoldás, mondjuk abban az esetben, ha valaki konkrétan tudja hová szeretne utazni.
Tavaly tudtuk, mégsem oda sikerült. "Szerény" igényeinknek vagy nem feletek meg, vagy egyáltalán válaszra sem méltattak... és nem kevesen, mert próbálkoztam rendesen. Pedig az internet egy óriási lehetőség, mind az utazónak, nyaralni vágyónak, mind a vendéglátónak.
Azt azért elmondhatom, hogy minden utunkat, hosszabbat, rövidebbet, persze kis hazánkon belül, a neten intéztük, rendeltük, foglaltuk remélem nem kiabálom el, de eddig csalódást egy sem okozott.. na egy kicsit az egyik, a hiányos tájékoztatás miatt, mint már említettem.
Hogy eddig hogyan választottunk? Nézelődtünk az interneten, aztán megtetszett néhány, választottunk, a többség döntött:-))
Tavaly konkrét város volt a tervünk, ott, és aztán a környéken nézelődtünk.
Az idén megint konkrét város lenne a terv, nevezetesen Baja.
Igen, nyaralnánk Baján!!!!
Ha esetleg hallja valaki!
Ha olvassa egy illetékes!!! :-))) Esetleg épp egy segítőkész bajai:-))
Mindenképpen olyan helyen szeretnénk, ahonnan a látnivalók gyalog megközelíthetőek, de nem valami várostól távoli szálláshelyet keresünk. Nem baj, ha vannak szomszédok:-))
A helyzet az, hogy napjaink mennek, mentek rá, de semmit se találunk, ami "szerénységünknek" megfelelne.
Persze ismétlődnek a dolgok, ahol érdeklődtem, onnan választ nem kaptam, tavalyról ismerős.
Szóval az idén nyaralnánk, most még azt mondom, hogy Baján:
kertes házban a településen, vagy a szélén :-)) csak mi
na jó, egy apartmannal is kiegyeznénk talán
üdülési csekkel
öten, öt felnőtt...
csak a híres halászléfőző verseny után
Ha valaki olyan jár erre, aki tud ebben segíteni, nagyon hálás lennék neki.
Ha meg nem jár erre olyan, aki tud ebben segíteni, akkor mi leszünk kénytelenek másfelé járni majd, nem Baján.
Akkor keresünk tovább majd, a Dunán innen :-))
(bár nem könnyű arról lemondani, amit egyszer a fejébe vesz az ember, és nem is biztos, hogy érdemes)
Köszönet annak, aki idejét nem kímélve elolvasta ezt a bejegyzést!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jutus 2010.05.15. 21:01:49
79881 2010.05.15. 21:14:28