...vettem a bátorságot...pár hónapja felmerült különböző kreatív, varrós  blogokban már sokadjára az eredetiség kérdése...akkor elkezdtem itt írni a saját gondolataimat, de valahogy nem akartam a végére érni...mert, ha én egyszer elkezdek beszélni.., ha én egyszer kinyitom a számat...,:-)) na de nem erről van szó, hanem az örök bizonytalanságról, az állandó mérlegeléstől, merjem, vagy ne merjem, ha írom közzétegyem, vagy ne tegyem.

Ma sem vagyok magabiztosabb, viszont akadt a napokban megint egy portkavaró téma és úgy gondoltam, igaz ott is hagytam szokásommal ellentétben egy kommentet, hogy megint elő kell veni a témát. Mire elérkeztem ehhez a ponthoz, rá kellett jönnöm, hogy a szóban forgó  blog úgymond "zártkörű" lett.

Feltételezem, hogy nem ez volt a célja a bloggerinának, hisz nagyon aktív művészi  alkotó és üzleti tevékenységet folytatott  a blogján, kívülállóként látva nem is kevés sikerrel. Az említett posztja után azonban kapott hideget-meleget, hiába igyekezett utána újabb két bejegyzésben tisztázni a dolgot, szerintem csak rontott vele a helyzeten.

Nem szokásom másokat kibeszélni a blogomon, most se ezt szerettem volna, de mivel zárt körbe került a dolog, és még lett volna mondandóm, mert azért elég sokakat érintett, röviden ecsetelném.

Szerintem a bloggerek körében köztiszteletnek örvendő hölgy vette a bátorságot és első lépésben begyűjtött, majd minden hivatkozás nélkül egy csokorban bemutatott a blogján néhány egymáshoz hasonló stílusú, egyszerű fazonú, jól kihasználható, ám az övéhez képest kevésbé díszes művészi stílusú táskát. Sajnos az egész negatív reklámnak is felfogható, hisz a Meskán kínált portékákról van szó. És bizony nem hangsúlyozta, hogy ez a divat (trendi!!!) ezt vegyétek... inkább kicsit lekezelően hatott az egész. EZ a TRENDI??

A kérdés nem hangzott el, de lógott a levegőben.. miért épp ezek a menők és nem az ő míves, vitathatatlanul csodaszép munkái.

Nevelő, oktatócélzat, görbetükör...ugyan kinek kellenek ezek? Ha valaki szívesen varr, hord, visel "trendit, miért kell azt más belátásra bírni. Ha épp erre van kereslet, ha esetleg ezt még a bölcsészek is meg tudják fizetni, netán az irodába a saját készítésű "trendi" táskájára mondják valakinek, hogy de édes...

Mi lenne, ha nem válogatnánk szét a készítőket az művész, iparművész, varró, hobbivarró...stb kategóriákba, hisz mindenki tudja, hogy ahhoz, hogy valaki értékeset alkosson nem feltétlenül titulusra van szükség, hanem tehetségre. Láttam én már olyan iparművészetileg zsűrízett foltvarrott terméket, hogy fülem többfelé állt tőle, ha pénzért ilyen címkét lehet szerezni nem épp minőségi munkára, akkor miről is beszélünk...???

Lehet úgy bármit varrni, hogy nem gondolja át előre az ember? Nem, nem lehet, valami terv mindig van aztán vagy marad, vagy változik menet közben...

Hihetetlen, hogy vannak emberek, akik ezt úgy reagálták le, hogy ők bizony holnaptól más stílust szeretnének...

Ilyen nincs, ez nem megy egyik percről a másikra...látom, láttam a folyamatos erőlködést, hogy még egy kicsit kössünk rá, horgoljunk, itt is, ott is ...valamivel dobjuk fel.. de már nem lehet, szinte lehetetlen,  annyira kimerült a téma...baromi feltűnő dolgokkal talán még  tud valaki újat mutatni, de arra meg megint csak egy baromira feltűnésre vágyó, szerintem szűk réteg a vevő.

Persze ez itt komoly része az egész vitának. Túlmegy minden művészeten. A vevő a lényeg, a pénz, ez az átkozott elanyagiasodott világ, ami idővel minden szépet tönkretesz, legyen az munka, vagy emberi kapcsolat..

És nem biztos, hogy pont az siratja leginkább a veszteségét, akinek legjobban szüksége lenne annak trendi táskának az árára.

Megint itt a kérdés: Miért nem varrunk...varrogatunk.. csak úgy, ki milyet, ki mit  szeretne? Trendit, művészit, egyszerűt...tarkát, szürkét...és aztán mindenki ahhoz kezd vele, amihez kedve tartja.