Gondolatok...:-)

...avagy az örök kérdés: mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?

Régóta szerettem volna erről írni, de valahogy sosem volt hozzá elég bátorságom, pedig sokan megtették ezt már a saját szemszögükből nézve, saját elveiket kifejtve.

Akkor most jönnek az én gondolataim a témával kapcsolatban. Előre tudom, hogy nem lesz rövid, talán nem is fogják olvasni, illetve biztos, hogy nem sokan, de, ha belekezdtem, most már be is fejezem.

Kezdeném ott, hogy amikor 2003 őszén elkezdtem foltozni, azt hosszas gyűjtőmunka előzte meg. Most is fel tudnám sorolni, hogy akkoriban kinek volt a témában honlapja az ismertebb magyar foltvarróink közül. Na meg az ismeretlenek, a kezdők között is elvétve akadt. Miért nézelődik egy kreativkodni (direkt nem írom, hogy alkotni, mert azt szerintem a művészek követik el, irritál is néha az alkotás kifejezés)vágyó ember? Nyilván tanulmányozza a témát, ihletet, ötleteket merít, netán még mintákat is talál. Nem lehetett minden kattintás után egy halom Picasán tárolt  mintagyűjteményre bukkanni, letöltögetni, kinyomtatni, aztán már varrni is, majd miután jelentem, hogy kész  és agyon dicsérem, hogy milyen csodás lett, vinni a Meskára, na adj isten az Etsy-re. Ez volt a helyzet 7 éve.

Akkoriban nem  az volt a cél, hogy mindenáron pénzzé tegyünk, amit kreálunk. Magunknak, a családnak, ismerősöknek készültek munkáink és ahogy tehettük szép lassan készítgettük a honlapokat, hogy megmutathassuk szélesebb körben is, esetleg ötleteket adjunk egymásnak ezáltal, mintákat cseréljünk.

Aztán persze egyre többen lettünk, egyre nagyobb volt a kínálat, a  találat , tovább nézelődtünk, gyűjtögettünk egyre többen megtaláltuk ugyanazt, a technika fejlődött, a netet elhalmozzák a minták, leírások, nem csoda, hogy szinte elindult egy sorozatgyártás. Ha ehhez még az is hozzájön, hogy sokan egy helyről rendelnek anyagot, akkor meg sokkal nagyobb az "egyformaság" esélye. Nem sűrűn járok az Etsy-n, de amikor először odavitt a kíváncsiság, meglepődtem pl. a rengeteg táska hasonló színvilágán.

Pedig tudom, hogy vannak még akik járják a turikat, ott egészen biztos ráakad az ember használható, különleges darabokra, ami se táska, se szütyő, se bármi más formájában nem fog visszaköszönni az utcán. Még akkor is más lesz, ha a "fazon" netán koppintott :-))

Ma már visszakeresni, hogy egy bizonyos minta honnan ered, szinte lehetetlen. Akadt már rá példa ugyan, hogy rácsodálkoztam valami nagyszerűre egy magyar blogon, aztán volt meglepetés, amikor esetleg egy külföldi blogger oldalán, pár évvel korábbi bejegyzésben rátaláltam ugyanarra az ötletre... lépésről, lépésre...Pedig kedves honfitársunk keményen igyekezett a kétkedőket meggyőzni, hogy márpedig ő az eredeti.

Természetesen tisztelet  a kivételnek! Mert nem vitatom, hogy vannak olyanok, akik teljesen saját kútfőből alkotnak, de őket is biztosan éri valami hatás, ami egy-egy ihletet sugall.  A művészet már csak ilyen, ihletből  építkezik. meg az is, ami nem műremek, de ember alkotta sok-sok munkával, türelemmel, szeretettel. Persze vannak olyan tehetségek, művészi hajlammal megáldott embertársaink, akik sajátossá tudják varázsolni munkáikat az ihlet alapján, meg vannak olyanok, akik beérik valami hasonlóval...(én is ilyen vagyok, bennem a művészetnek a szikrája sincs :-))) ...na meg önbizalomból is kevés jutott...de ettől még működök.:-))

A másik, ami említésre méltó dolog, ha egy közzétett  (pl. Picasan) mintát valaki letölt, majd kisajátítja. Elkészíti az adott darabot, aztán viszi a tanfolyamra, ide-oda  a mintát, a tudományát, jó esetben nem pénzért, a saját neve alatt futó akármicsodát megtanítja elkészíteni. Mivel nincs mindenki tisztában a minta származásával, hisz nem verte nagy dobra a felhasználója, továbbadója, komoly dilemmát okoz, ha valaki kívülálló rátalál az eredeti mintára, és netán saját maga is el szeretné készíteni. Uram bocsá' esetleg még szeretné feltenni a honlapjára, blogjára is, mert valljuk be csak jó az, ha megmutathatjuk a nagyvilágnak a saját kreálmányunkat, még akkor is, ha nem a spanyol viasz.

Olvastam én olyat is, aki  azt sérelmezte, hogy a közkézen(neten) forgó, netán boltból, hivatalosan vásárolt kiadványokból, (szabásminták leírással, direkt ilyen céllal) tök hülyeség varrni, mert abban nincs semmi fantázia, egyediség, az már úgy nem eredeti...na igen, ez is egy szempont.. főleg úgy, hogy aztán még ebben az írásban az illető azt is elárulta, hogy bizony ő is így kezdte. Tudomásul kell venni, hogy mindig vannak kezdők, akiknek az ilyen kiadványok, leírások nagy segítséget nyújtanak. Elszomorító, hogy  egyesek így leírják, lesajnálják  mások munkáját, pedig minden érték, amit emberi kéz alkot. És mindenkinek fontos a sajátja.

Nyilván azért itt is van egy határ, amíg fontos tud lenni... Amikor már sorozatgyártás, szalagmunka eladásra, hát... ebben az esetben már vannak kétségeim, hogy mennyire tekinti sajátjának, szerethetőnek a készítő (tisztelet a kivételnek)...akkor bizony a kívülálló is kritikusabb szemmel nézni, főleg, ha ért is kicsit hozzá. Ha meg egyenesen konkurencia, még nagyobb a kritika.

Bevallom töredelmesen, én rengeteget koppintottam, sőt koppintok...:-))

Mert az egész úgy kezdődött, hogy kinyomtattam egy blokkokból álló munkát, jó nagyban, és megpróbáltam kitalálni, hogy egy blokk, hogy is néz ki, hogy áll össze...:-)) Na megtaláltam azért már akkoriban is  sok-sok jópofa apróságot, amit a képek alapján próbáltam előállítani. Persze, hogy semmi se lett olyan, mint az eredeti. Nem is akartam pont olyat, csak kipróbálni, hogy képes vagyok-e így is összehozni valamit. Bizony sokáig nem jegyeztem, hogy kitől is származik az eredeti ötlet, ma már sokat úgy mentek el, hogy xy-tól van, ha esetleg később szükségem lenne rá, tudjak mire hivatkozni.

(Más, nem épp a címhez tartozó téma:

Vannak mintakérőim, rendszeresen visszajárók is, nagyon szívesen segítek mindenkinek. Az viszont roppantul zavar, hogy jó, ha 10% visszajelezi, hogy megkaptam, köszönöm a segítséget, esetleg meg is mutatja mit hozott össze. A legtöbb arra sem veszi a fáradtságot, hogy egy köszönő emailt megejtsen.

Hát igen, sokféle embert rejt az internet világa :-)))

Vissza a címhez:

Ez lenne a tartalmas befejezés, ami nem csattanó:

Évek óta mondogatom, hogy  nincs két egyforma munka, még egy kéz alól sem...Nem hiszek abban, hogy egy az egyben lehet reprodukálni más munkáját. Még akkor se lesz egyforma, ha egyformára szeretnék, szeretnénk készíteni.

Ezért nem látom értelmét a címben foglaltak körül zajló, folyton fellángoló vitáknak..