Ezzel kezdődött kezdődött a család Coelho-s korszaka. Pár éve Annamari lányom talált rá a könyvre és miután elolvasta, a kezembe nyomta, mondván: Anya, ezt el kell olvasnod!
A címe egyáltalán nem inspirált, ráadásul tudni kell, hogy a fiatalkori nagy könyvmolyságom a gyerekeim számával egyenes arányban csökkent. Hiába próbáltam esténként bármilyen érdekfeszítő könyvet a kezembe venni, pár sor után leragadtak a szemeim. Úgyhogy miután a gyerekmesék, gyerekversek korszakát átéltem a lányokkal és rendszeresen beszámoltam a régebbi könyvélményeimről, na meg olvasnivalót is ajánlgattam koruknak megfelelően a polcokról, eljutottunk oda, hogy ma már ők ajánlanak nekem. Én meg szorgalmasan olvasok.
Veronika után még elolvastam néhány Coelho könyvet, de a többi nem igazán nyerte el a tetszésemet.. Ami érdekes volt még, az a Tizenegy perc, nálam ez az ezüstérmes Paulo Coelho könyv.
Tetszik az író stílusa, jó olvasni, ha rátalál az ember arra témára, ami meg is fogja. Az alkimista helyett azért inkább Saint-Exupéry Kis hercege...(ez nálam verhetetlen :-)))
Na meg Az ördög és Prym kisasszony se az én világom, de Annamari lányomnak ezek is tetszettek, az ő érdeklődése sokkal szerteágazóbb, na meg ő még talán, szerencsére :-))) nem nőtt ki a mesevilágból :-)))
Van még néhány olvasatlan Coelho a várólistán, most második hullámban olvassák a lányok, aztán meg majd én is.
E kis kitérő után, visszatérnék Veronikához...
A napokban a lányok megnézték a regény alapján készült filmet és Annamari lányom jóvoltából hamarjában elkészült a filmkritika is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.