Ez az én ünnepem, igaz az utóbbi években, mióta már nem kicsik a lányok, ez sem olyan, mint régen.
Legszebb a gyerekkorban, aztán mint szülő, a kicsi gyerekekkel megint másként éli meg az ember...
Az utóbbi években a lelkes, nagy készülődést, kicsit (???) elnyomja a vizsgaidőszak, nem teljes létszámmal készülődni meg kicst visszaveti a karácsonyváró hangulatot.
Régebben rendszeresen sütöttünk mézeskalácsot a lányokkal, készültek a só-liszt figurák, meg sok más kreatív apróság. Egy részét megtartottuk, sokat elajándékoztunk.
Aztán ezekre nem maradt már annyi idejük, én meg átnyergeltem a foltvarrásra és más jellegű dolgokkal kezdtem elhalmozni a családot. Az elhalmozás a szó szoros értelmében megtörtént, ilyenkor, amikor kezdjük díszíteni a lakást, bizony nagyon szelektálunk. A rokonság is el van látva már karácsonyi mütyürökkel, terítőkkel, díszekkel...ezeknek egy nagy bajuk van csak, ünnep után a szekrény mélyére kerülnek. Ezért évek óta hajtogatom, hogy az idén semmi karácsonyit... csak olyan dolgokat, amiket év közben is lehet használni...aztán sosem így lesz, mert mindig elcsábulok...
Az idén viszont többszöri nekifutásra sem sikerült belelendülni a karácsonyi varrászatba. Első lendületemet az elromlott varrógép vetette vissza, aztán mikor ismét nekiálltam volna beteg lett a legkisebbem, két lázcsillapítás között csak régi kedvenceimet, a kötőtűket forgattam. Mert ugye, amit én egyszer a fejembe veszek...azt azért nem könnyű onnan kiverni :-))
Tudom sokan nagy varrós lendülettel :-)) készülnek karácsonyra, ötlet is van bőven, de azért lehet szemezgetni az elmúlt évek munkáiból nálam is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.