Gondolatok...:-)

...egy kis ráadás a családnak, télire.

Gondolom rajtam kívül is  sokan ismerik ezen a néven a csalamádét. Nagymamám hívta így és már-már feledésbe is merült ez az elnevezés, de pár hete  Annamari lányom elképedve hallgatta barátja beszámolóját a "szecskáról", hogy az menyire finom.:-)))

Elmesélte persze nekem is, hogy megint tanult valami (régi)-újat:-))  még akkor is, ha ő épp nem szereti a szecskát, azaz a csalamádét. Persze annyit volt emlegetve a dolog, hogy nem hagyhattam ki, pedig már nagyon szűkösen volt hely a kamrapolcon.

Ez nem tartozik a repertoárba, ritkán azért elkövettem pár üveggel, de sosem voltam elégedett az eredménnyel, egyszerűsége ellenére sem. Ezért aztán télidőben  inkább villámverzióban készült, pár napos érlelés utáni gyorsfogyasztásra, mindenféle tartósítás nélkül.

Most a netről kutyultam össze néhány receptet és hozzánk igazítva a következő módon készült.

Szecska, azaz csalamádé (nálunk):

Hozzávalók:
2 kg  gyalult káposzta
1 kg uborka
fél kg zöld paradicsom
1 kg hagyma
1 kg paprika

fél kg répa reszelve, úgy,  hogy összesen 6 kg legyen a szecska

fél kg cukor
10 dkg só
1 kávéskanál szalicil
1 kávéskanál borkén
6 dl 10%-os ecet

Mindent  összeaprítunk, szeletelünk, gyalulunk, szecskázunk :-))...a répát reszeljük, egy jókora edénybe tesszük a zöldségeket, ráöntjük a sót, cukrot, szalicilt, borként, ecetet és kézzel alaposan összekeverjük. Ilyenkor még elég nehéz keverni, de hamarosan összeesik és könnyebb lesz. Na ekkor nekiesünk ismét. Annyi levet enged, ami elég kell, hogy legyen a végén. Összesen 24 órát kell állni hagyni, közben néha kevergetni,  majd üvegekbe rakni, saját levével felönteni, hogy éppen ellepje,(több nem is igen lesz)  én kicsit fejre állítottam a megtöltött, lezárt üvegeket, aztán már mehet is a kamrapolcra, ha találunk neki helyet.

És egy hét után teszteltük, mindenkinek ízlett, még a nem szecskás lányom is evett belőle... nem  keveset :-))