Gondolatok...:-)

... ez a kirándulás vegyes érzelmeket váltott ki belőlünk. Igaz, hogy vasárnap délelőtt volt, de nem gondoltuk volna, hogy ilyen szép nyári napon ez a város ( állítólag 14. legnépesebb városa az országnak) ennyire kihalt legyen. Néhány rossz külsejű alak üldögélt parkokban, de rajtuk  kívül, meg rajtunk kívül :-)) szinte sehol senki.

Első meglepetésünk után jött a  második, a Városháza előtt parkoltunk, (csodaszép épület) gondoltunk találunk ott egy útbaigazító térképet, netán nyitva lesz pár méterrel távolabb az iroda, ahol felvilágosítást kaphatunk, de sorra jöttek a csalódások. Az információs iroda vasárnap zárva, a térkép kicsi, nehezen átlátható.

Azért elindultunk "bevenni" a várost. :-))

Első  célunk a Munkácsy Mihály Múzeum meglátogatása volt, ehhez megvolt a címünk, aránylag könnyen meg is találtuk, de előbb tettünk egy sétát az Élővíz csatorna partján. A vízparton szunyókáló vadkacsákról érdekes képek készültek, közelebb kellett mennem hozzájuk, hogy megnézzem élő állatok-e, vagy csak kitömött díszek :-))) Jelentem éltek, csak igazodtak a városhoz, ők is zárkózottak voltak. :-)))

Nekem nagyon tetszett a fák között feltűnő István Malom épülete, végre egy felújított malom. Jártunkban-keltünkben nagyon sokat láttunk az országban, de szinte mind lepusztult állapotban van, pedig nagy kár értük. Tudom, a piszkos anyagiak...

Széchenyi ligetben  az 1850-ben emelt „Zenepavilon” épületében új, szépen kialakított, ökoturisztikai látogató központ várja a természetbarátokat, (írják a város honlapján). Az igazság viszont az, hogy vasárnap senkit se várnak. Pedig többnyire hétfőn szokott szünnap lenni. Sajnos ez nem csak a mi tapasztalatunk, egy helybéli lakossal akadtunk össze, miközben azon morgolódtunk, hogy miért ilyen kihalt és zárkózott ez a város. Megerősítette, hogy márpedig ez ilyen, igazán csak a tanév alatt van ott élet. A fővárosból várta haza az onnan elszármazott fiát és unokáit, a gyerekeknek szerette volna megmutatni ezt az központot. Sajnos vasárnap zárva. 

A Munkácsy Mihály Múzeumban viszont nem csalódtunk. Nem tudom honnan került elő az a sok látogató, de voltak emberek..rajtunk kívül is :-)). 

A múzeumról és a kiállításról, csak csupa jót tudok mondani. A belépők nem drágák, jó néhány  kedvezmény is van, mi kifogtuk a hónap utolsó vasárnapját, az erre vonatkozó akciót, így fizetnünk sem kellett.

A látnivaló nagyon sokféle, változatos, érdekes, és  szép...

Egész friss  kiállítás volt a Tégla teremben, mégpedig Kepenyes Pál, a Kondorosról (Békés megye) elszármazott, Mexikóban élő szobrász-, ötvösművész

"Változások az örökkévalóságban” című kiállítása. Modern, izgalmas munkák, de azért

Munkácsy az Munkácsy...erről nem is tudok mit írni, nagy élmény volt.

Fényképezni csak vaku nélkül lehetett, így sajnos nem túl jó minőségű képek készültek.

A múzeumlátogatás után egy újabb városnézésre indultunk, szerettem volna megnézni a Jókai Színház épületét, ami mint kiderült az Andrássy úton, a város sétálóutcájában található.Egy-két fagyizó volt csak nyitva, étterem helyett  találtunk egy  kis pékséget ahol vasárnap délidőben isteni finom péksütemények illatoztak. Mivel étterem addig egy sem akadt az utunkba, előétel gyanánt letoltunk a torkunkon pár falatot. :-))

A sétálóutca egyébként kellemes, nem volt zsúfolt :-)))

Így utólag visszaemlékezve, a képeket végignézve, meg kell hagyni, egész szép ez a város.:-))

Visszasétáltunk az autónkhoz és kiderült, hogy a Városháza és a Hotel Fiume között parkoltunk. Ebédkérdés megoldva, de erről majd később.

Útban "hazafelé" (Békésre) benéztünk még Gerlára. Egész pontosan Békéscsaba-Gerla a hivatalos  neve ennek a Békéscsabához tatozó településnek. Na, ott már volt élet, úgy tűnt, mintha a fiatalok odaköltöztek volna a városból. :-)) 

Az ok, amiért  igazából odalátogattunk az az egyik  Wenckheim kastély volt.

A látvány kicsit megdöbbentett, bár az interneten előre keresgélve ráakadtam ezekre  a képekre, csak gondoltam azóta eltelt néhány év és történt valami változás. Tévedtem. Illetve valami mégis történt. 

(Jártunk mi pár nappal korábban Tarhoson is, a Wenckheim zenepavilont szerettük volna megnézni, mert a békésiek  a figyelmünkbe ajánlották ... De ahová a térkép vezetett, az egy kapuval elzárt terület volt , több középületnek látszó építménnyel. Igaz a kapu nyitva, az őrszem magyar vizsla pedig olyan farkcsóválással örült nekünk, mintha embert se látott volna mostanában... Lehet, hogy volt behajtani tilos tábla is, :-)) nem emlékszem már jól, kiírva sehol semmi  a kastélyról...nem én voltam a sofőr :-))...szép csendesen begurultunk az autóval, meglepődtünk a derékig érő gaztól, ami a pavilon  körbevette...ki se szálltunk körbeautóztuk az épületet pár perc alatt , aztán ki akartunk gurulni. Hanem akkor elénk pattant egy fiatalember, nem épp a legrémisztőbb fajtából...és megkérdezte hol jártunk. Mi meg megmondtuk. Aztán ő is, hogy nem lehet bemenni. Igazán sajnálom, miért nem mondta előre :-))) Neki az lett volna a dolga.  ( Kaptunk egy fülest, hogy  tulajdonosváltás miatt nem látogatható a Zenepavilon)