...itthon. Négy évvel ezelőtt, egykori (foltvarró) levelezőtársam inspirálására kezdődött. Az első próbálkozás nem volt túl sikeres, utána hosszabb szünet következett, majd miután alaposabban áttanulmányoztam a témát ismét belevágtam.

A legtöbb tapasztalatra E.Margit oldalán tettem szert. Meg kell még említenem Limarát, aki az előbb említett oldalon és újabban a saját blogján is folyamatosan működteti a "pékecske-képző" intézményét:-))) sokunk örömére.

A tanulópénzt megfizettem rendesen, vagy inkább a családom (?), :-)) akik nem éppen zokszó nélkül, de elviselték a kísérleti házi péküzememet. Egy  jó év kellett, mire majdnem elégedett voltam az eredménnyel, de közben mindig elfogytak a kevésbé "eltalált" kenyerek is. Sokféle liszt összetétellel próbálkoztam, igyekeztem kicsit "sötétíteni" a dolgot. Ez utóbbi csak ötből kettőnknek jött be a családban, a többiek még reklamáltak...

Aztán egyszer csak megszületett az a kenyér, aminek a csak kenyérlisztből készült változatát a család egyik fele, a harmadában teljes kiőrlésűt pedig a család másik fele fogadta el. Azóta a kenyérlisztes változat is kap egy kis korpát, sőt a barnább, friss kenyérnek is erősen nőtt a támogatottsága. :-))) Még a fűszerektől illatozó rozsos változatnak is :-)))

A lányaim kevesebbet cikiznek, sőt azt  tapasztalom, hogy egy ideje  már el is dicsekszenek a házi kenyerünkkel és ki is állnak mellette.

Miután sikerült a kenyérsütésből rendszert"csinálnom" és kikísérleteztem a nekünk jó kenyereket, kezdett kicsit egyhangúvá válni a dolog, nem volt benne kihívás,  így becsempésztem egy kis ilyet-olyat...a neten talált ötletek alapján. A teljesség igénye nélkül néhány, ami elnyerte a család tetszését.

Mostanában készült nálunk is a méltán nagy népszerűségnek örvendő napraforgó kenyér, amit Max juttatott el a "gasztroköztüdatba".:-)) Az eredeti recept itt található. Nem lett egy mintapéldány, de nagyon finom, bár semmi köze a kenyérhez, inkább a pogácsára emlékeztet az íze. A férjem szerint  a húsvéti sonkával se lehet rossz :-)))

A napokban készült a farmer kenyér, ez is a küllemével ragadott meg, bár közel sem olyan látványos, mint a fenti napraforgó, viszont sokkal"kenyeresebb". Egy kicsit felturbóztam, az eredeti recepthez képest én fokhagymás olajjal kentem meg, amiről a kép ugyan nem árulkodik, de sütésekor az illat annál inkább.

Most jöjjön akkor, ami szerintem  mindet felülmúlja, Limara polentás kenyere.

A külcsín nehezen alakult, azért harmadjára majdnem olyan volt, mint az eredeti, de a belbecs mér az elsőnél is rendkívüli volt !!! Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Ha ezek után még valakit érdekel leírom a saját, bevált kenyérreceptemet.

Sütés előtti este:

50 dkg kenyérliszt

negyed élesztő

pici cukor, vagy méz

víz

A lisztet egy nagyobb kelesztőtálba tesszük, közepébe egy mélyedést készítünk, mehet bele a cukor, vagy méz, a belemorzsolt élesztő, rá egy pici langyos víz, majd a liszttel kicsit megszórom a tetejét.

Ha felfutott az élesztő, annyi vízzel keverem el a lisztes anyagot, hogy a végeredmény kicsit keményebb legyen a galuska tésztájánál. Teszek rá egy "patentos" tetőt és szobahőmérsékleten hagyom reggelig.

Sütés napján:

50 dkg  kenyérliszt ,1-2 ek búzakorpa, 1 teás kanál sikér

(ha teljes kiőrlésű kenyeret készítek akkor kb 15 dkg kenyérlisztet, 35 dkg teljes kiőrlésű lisztet  és 2 teás kanál sikért veszek)

2 ek. ecet

3 ek. olaj

4 csapott teás kanál só

1-2 teás kanál tört krumpli

nem túl sok víz, én mindig hideget teszek bele, mert azt mondják annál jobb lesz a kenyér, minél lassabban kel a tészta.

Elkészítés:

Az esti kovászra másnap a leírtak sorrendjében rápakolok mindent, dagasztom, kelesztem, majd úgy 30 percnyi kelesztés után gyengén átgyúrom, újra kelesztem. Most már hosszabb ideig kel, lehet, úgy 1 óra is, ez függ a hőmérséklettől.

Ekkor lisztes munkalapra kiborítom ketté osztom, majd a következő módon formázom. Sütőpapíros tepsire teszem. Letakarva kelesztem általában másfél órát, de ez függ konyha a hőmérsékletétől is.

Kb. negyed órával a sütés előtt bevágom a kenyérkék tetejét, ugyanekkor bekapcsolom a sütőt 200 fokra.

A felső sínre teszek egy sütőlemezt, amibe egy kisebb edényt helyezek, (kímélendő a tepsit)...ebbe a kicsi edénybe forróvizet öntök, amikor a langyos vízzel alaposan lespriccelt kenyereket beteszem.

200 fokos légkeveréses sütőben egy óra alatt megsülnek. Utána hideg vízzel megpermetezem, rácsra teszem, és hallgatom a cserepezést.