Még egy kicsit húsvét, bár gyakorlatilag semmi köze nincs az ünnephez. 

Tegnap megint felfedeztünk egy gyöngyszemet. Nem is tudom, hogy a sok külföldi nyaralásra, kirándulásra  vágyó hazánkfia felfedezte-e már kicsi országunk "kincseit" mielőtt átlépné a határt. Mert, ha igen, akkor nagyon sokat látott már, én meg irigykedem, de, ha nem, akkor van mit bepótolnia.

Húsvét hétfőn Kisnánán jártunk Heves megyében, Gyöngyös és Eger között félúton. Amiért elmentünk az nem más mint a Kisnánai várrom.  Biztos sokan ismerik, de fogadni merek, hogy sokkal többen vannak, aki nem jártak még ott, megkockáztatom, esetleg nem is tudnak a létezéséről. 

Nyugodt, kedves, barátságos, rendezett település, a központban a várrommal.

A vár tövében egy szlovák tájház található, korhű parasztbútorokkal berendezve. 

Igazából itt sok újat nem láttunk, mégis emlékezetessé vált a tájház látogatása. Történt ugyanis, hogy kaptunk egy aprócska idegenvezetőt, egy  10 év körüli fiúcska személyében ( ha több, mint 10, akkor megkövetem :-))

A talpraesett kissrác nagyon könnyedén, sok humorral fűszerezve  mesélt a parasztház berendezésiről, a hozzájuk kötődő népszokásokról, a paraszti életről, a munkáról. Öröm volt hallgatni, mert ugyan biztos, hogy nem először adta ezt elő, de nem látszott rajta, az egyhangúságnak, unalomnak egyetlen jele sem, szemben a sok felnőtt, sietős hivatásossal :-).

Egy kis hiányérzetem azért mégis akadt, én telhetetlen, :-)) sokkal hatásosabb lett volna, ha beöltözik a kis idegenvezető, és nem kissrác, hanem egy igazi kislegény benyomását kelti a látogatókban. De így is le a kalappal előtte, komolyan mondom, hogy sok felnőtt megirigyelhetné. Mellesleg azért a kissrácnak is van üzenete, hiszen egy "farmeres" , igazán modern, igazán mai kisfiú szájából hallani a "múltat", már a hagyományőrzés magasiskolája!

Sajnos sok képet nem tudtam itt készíteni, mert illetlenség lett volna az ifjú idegenvezetőnket hallgatva fényképezőgépet kattogtatni. Mikorra meg végére ért a mondókájának, annyian összegyűltek a kisházban, hogy képtelenség volt fényképezni.

(Később kiderült, hogy nem esett messze az alma a fájától, az apuka lovag jelmezben, karddal az  oldalán, nagy létszámú csoportoknak mutatta be a várat.)

A várról pedig beszéljenek a képek. Leírni ezt úgysem lehet, látni kell.

A ragyogó időben minden korosztály képviseltette magát, idős, fiatal, kicsi, kamasz, fiú, lány, néni, bácsi sétálgatott a romok között, élvezve a napsütést, a friss levegőt, a kora nyári illatokat, és nem utolsósorban a vár hangulatát. Biztos sokak fejében megfordult, hogy milyen lehetett itt az élet, amikor még az igazi vár "állott" teljes pompájában. Meg hogyan építették fel ezt a monstrumot? Vagy az, hogy a mai modern építészetünk ennyi év távlatából miféle örökséget hagy az utókorra?

Mint a fenti képek is mutatják, nagyon jól szórakoztunk :-)))

Lehetett még bekapni :-)) finom falatokat, és jó borokat kóstolgatni :-)).

Sok látogató volt a várban, de nem volt tömegnyomor, mint általában a húsvéti nagy rendezvényeken. A belépő ára is teljesen korrekt.

Talán lesz valaki az olvasóim között, aki kedvet kap a bejegyzést olvasva, a  képeket nézegetve, hogy ellátogasson Kisnánára.

Remélem ő is kellemes élményekkel gazdagszik, ahogy a mi családunk, 2009. húsvét hétfőjén. :-))