Lánykoromban nálunk nagyon stresszes volt a húsvéti készülődés, persze leginkább a hétfői napról szólt minden.

Időben rendben legyen a lakás, meglegyenek a kínáló sütik, ételek , italok, pirostojások, minden rendben, mire hajnalok hajnalán a szomszéd bácsi, amíg élt minden évben elsőként, bekopogtatott. Ekkor a női szakasznak irány a fürdőszoba, kád, vagy  mosdó fölé hajolva megkaptuk a nyakba zúduló húsvét hétfői hideg vizes locsolást. Ez így ment délig, egymásnak adták a kilincset, főleg rokonok és szomszédok jöttek. Így utólag visszagondolva milyen szépen összejött akkoriban azért a család, igaz akkor, gyerekfejjel terhesnek tűnt a dolog, de ma már látom, ahogy elmúltak ezek az évek, a családi kötelék a távolabbi rokonsággal igencsak meglazult. Sajnos a létszám is megfogyatkozott.

Visszatérve ezekre a hétfőkre, délre már erősen illatoztunk, "bűzlött" a lakás a jó kis pacsuliktól, mert a víz után ezek következtek. Véletlenül sem volt 2 egyforma illat, de, ha lett volna se tűnt volna már fel senkinek :-))) ja és a fejfájás is előjött minden húsvét hétfőn, gondolom az illatfelhő lehetett az oka :-))

Ahogy férjhez mentem, és jöttek a gyerekek, naná, hogy három lány, akiket lehet locsolni

:-))), igyekeztem őket bevonni a készülődésbe. Mindig a koruknak megfelelően bütykölgettünk.

Sajnos akkor még nem volt okos fényképezőmasinánk, így nincs is túl sok használható képünk. Ovisként, kisiskolásként is sok ötletet hoztak haza. Hogy minden lány adjon valamit a locsolásért, igencsak nagyban dolgoztunk. :-))Mindig készítettünk kétféle apróságot, a harmadik a csokitojás volt.

Apropó, tojás...régen otthon még csak hagymával festettük...mire a lányaimra került  a sor tojásfestés terén, ez már "ciki" volt. A főtt tojás maga "ciki" volt... a fiúk a csokitojást értékelték jobban...később meg már egyenes a Kinder tojást, némi aprópénz kíséretében, ez utóbbi , számomra kellemetlen dolog. mindig rám hárult.

Aztán rákaptunk a kifújt tojásokra, ezek komoly légző gyakorlatokat igényeltek ugyan, de sokkal gazdaságosabb volt, :-)) a hagyma se volt már ciki, inkább a magazinok pici matricái...elmentek a lányok kézműves összejövetelekre, hogy jobban kitanulják a tojásfestés csínját-bínját. Méhviasz, íróka, minden volt.

Talán 2003-at írtunk, amikor már így várták a legényeket :-))

Sok évi kitartó hagyományőrzés után nem győztük se energiával se más egyébbel nagyon... :-)

Ahogy nagylányok lettek, nagyfiúk jöttek hozzájuk, mivel mindhármuknak megvolt a locsolóköre elképesztő „átmenőforgalommal” zártuk a húsvéthétfőket. A kiadásról nem is beszélek, mert nem illik :-))).

 Aztán egyszercsak azt mondták a lányaink, hogy menjünk el valahová húsvétolni. Belefáradtak. Mit mondjak, egy cseppet se bántam... és így történt, hogy azóta nincs húsvéti ünneplőbe öltöztetve a lakás, ugyan a hagyományos ételek nem hiányozhatnak az asztalról, de húsvét hétfőkön bezárjuk az ajtót és világgá megyünk világot látni. :-)

Természetesen nem véletlenül keveredtünk a nagy ünnepi forgatagokba se, mert mégiscsak igyekeztünk valamennyire részesei lenni a dolognak, legalább külső szemlélőként.

Hollókő 2005.03.28. Húsvét

Cserépfalu, Cserépváralja, Mezőkövesd 2006.04.16. Húsvét

Turai Schossberger kastély  -t néztük meg 2007-ben, ennek már nincs húsvéti vonatkozása, de a látvány önmagáért beszél, nem tudom azóta felújították-e már teljesen, nekem úgy volt szép, ahogy akkor láttam, de tudom, hogy az utókor számára úgy nem őrizhető meg.  

Bárhol is teljenek az ünnepek, kívánom, hogy mindenki töltse kellemesen a következő napokat!