...van. A papírforma szerint. Lehet, hogy én változtam sokat, de gyerekkoromban egész mást jelentettek ezek az ünnepek. Az kizárt, hogy én nem változtam, csak a körülöttem lévő világ?
Talán az évek alatt sokminden átlényegül. Egy időben fontos volt, hogy tanítási szünet, aztán később munkaszünet, de az ünnepélyes jellege azért sokáig megvolt ennek a napnak.
Ma másképp látom. Egyfelől ott a nagy igyekezet, előhalászni a múltat és bemutatni a mai fiataloknak. Jópofán, vidáman, meghatóan, korhű jelmezekben, hogy minél közelebb kerüljön azokhoz is, akik ifjú mivoltuk miatt egyre távolabb állnak a felidézett kortól. Így nem lesz kötelező tanagyag "szaga" ennek az ünnepnek.
Aztán másfelől ott van a napjainkat megkeserítő politikai hercehurca. Hiába tartja magát távol tőle az ember, részünkről, akik csak voksolunk, a struccpolitika nem megoldás. Akarva akaratan befészkeli magát a mindennapjainkba, de nem kellne az ünnepekeint is ezzel hétköznapivá tenni.
Tudom, hogy az ünnepi szónokok sem dughatják a homokba fejüket, tudjuk, hogy az ünnep is komoly politikai tartalmat hordoz, de... mégis elkeserítő, hogy nem hall az ember olyan beszédet az ország előljáróitól, amit ne szőne át egymás mardosása, a mocskolódás, mindez a hatalomért folytatott harc keretén belül, a Nemzeti Ünnep mögé bújva.
Van egy harmadik alternatíva is az ünnepi beszédek kapcsán: Mégpedig, a sablonos. Amire nem lehet figyelni. Mondják, mert szokták, meg úgysem figyel senki.
A negyedik alternatíva nagyon tetszik nekem, ezért is születik ez a bejegyzés. A helyi gimnázium évek óta kiír egy ünnepi beszédíró pályázatot erre a jeles napra. Az első helyezett kap némi pénzjutalmat, de a legfőbb nyereménye, hogy felolvashatja írását a városi rendezvényen. A második helyezett a gimnáziumi ünnepségen teszi közzé írását.
Így garantáltan egyéni, egyedi lesz a beszéd, a napi politka nagy eséllyel elkerüli, ráadáaul kizárt a lankadó figyelem a hallgatóság részéről, mert nem évről-évre ismétlődő sablonos beszédet hallhatnak.
"Minden szentnek magafelé hajlik a keze" alapon elárulom, hogy a nagylányom 2002-ben és 2003-ban megnyerte ezt a versenyt.
Ünnepi beszéd 2002. március 15.
Ünnepi beszéd 2003. március 15.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.