Gondolatok...:-)

Nem tudom, mert a külcsínt Macikonyha Achma nevű puha, török zsemléje ihlette, de a belbecs már saját bevállt recept, mivel nálunk nem szeretik a csak "fehér" kalácsféléket. Így nem zsemle, nem kalács, nem briós, hanem a három keveréke, de nagyon finom. 

Amit megtartottam az eredeti receptből, az a sütőpor az élesztő mellé, elég szokatlan módon, és azt tapasztaltam, hogy másnap az ilyen összetételű kelt kalácsok nem lesznek olyan szívósak, mint a csak élsztősek. Nyilván ez azért van, mert a csak sütőporos sütik fogyasztásának is hosszabb az élvezeti ideje :-))

Tudom sokan esküsznek arra, hogy másnap is isteni finom a kelt kalácsuk, pogácsájuk, nyilván igaz is, de sosem lehet  olyan jó, mint frissen. A reggel elkészültek már estére is sokat veszítenek frissességükből. Jól bevált, sok éve alkalmazott módszerrel, a kihűlt, "kelteket", (már, ami maradéknak tűnik, ha van ilyen) azonnal csomagolom a fagyasztóba. Onnan mindig csak annyit veszünk ki amennyire szükségünk van. Ha van idő, akkor ruhába tekerve a konyhában is egykettőre kienged, ha sietős, akkor  a mikróba vele. Mindkét esetben majdnem olyan, mint frissen, mindenesetre sokkal jobb a másnaposnál. Sok éven keresztül ( még mostanság is) így kezeltem a tízórainak valókat is. Ahogy fogy, egy nagyobb adaggal feltöltöm.  A házikenyér, (saját sütés )szintén így működik, azt szeletelve hibernálom. :-)) Így szinte nincs veszteség, ha mégis, akkor meg ott a pirítós, melegszendvics, bundáskenyér...stb