Több, mint két évtizeddel ezelőtt, fiatal, kezdő háziasszonyként, mindenféle tapasztalat nélkül, nagyon szerettem volna valami ehető süteményt készíteni. Hogy még nagyobb legyen a kihívás, mindezt anyósom konyhájában,  ismeretlen villanytűzhely, mindenféle habverő, mérleg , szakácskönyv nélkül, neki ezek nem kellettek, ő fejből tudta miből mennyi kell a szalagos fánkhoz, a finom lepényekhez, piskótákhoz, sőt a hájasa is isteni volt.

Azért nem adtam fel, már akkor se egykönnyen, néhány újságot átböngésztünk, végül találtunk egyet, amihez mindenünk volt. Ez volt a 10 perces sütemény, ami azóta teljesen elhíresült a családunkban. Szerettem volna az eredeti, újságból kiollózott receptet betenni ide, de nem találtam meg, pedig sokáig őrizgettem. Mondanom sem kell, hogy a saját konyhámban később soha nem tudtam azt a minőséget produkálni, amit ott, akkor elsőként.

Hogy miért írtam le mindezt? Az utóbbi időben feledésbe merült ez az egyszerű, de nagyszerű sütemény, aztán egyszercsak felfigyeltem Limara blogját olvasgatva egy Szilvalekváros  süteményre. Ő volt az, az a bizonyos 10 perces süti.  Így az utóbbi időben megint többször asztalra került, az első, nevezetes alkalomkor körtelekvárral készült, aztán házi baracklekvárral , most pedig a birslekvárommal bolondítom, de bármilyen, így a jó  kemény szilvalekvár is tökéletes hozzá, már azzal is próbáltam. Tegnap is kisült egy tepsivel.