Gondolatok...:-)

Ez nem varrás, nem kézimunka, nem sütés-főzés...ezt nem is terveztem ide, de napok óta  foglalkoztat.

Elképesztő mi zajlik körülöttünk a világban, ez alól kis hazánk sem kivétel, sőt, továbbmegyek, szűkebb pátriám sem.

Az elmúlt hetek, napok eseményei, mintegy fricskaként hathatnak a mostanában sokat emlegett nagyvárosi rendőrkapitány ellentáborának. A szavakkal vigyázok, pedig nagyon sokan, más szituációkban, "nevén nevezik a gyereket", büszkén vállalva származásukat. A tények, az adatok, a statisztika, a számok önmagukért beszélnek, akár pozitív, akár negatív dologról szóljon is.  Végtelenül sajnálom azokat, akik ehhez a kisebbséghez tartozva, teljes becsülettel élik az életüket, és egy kalap alá veszik azokkal, akik miatt szégyenkezniük kell. De kérdem én? Nekünk, ízig-vérik magyaroknak, mincs miért szégyenkezni? Dehogynem! Köztünk is élnek szülő- és gyerekgyilkosok, bankrablók, tolvajok...És bizony mi is szégyenkezünk.

Sokan megmagyarázzák az aluliskolázottsággal, de mind tudjuk, hogy a becsület nem diplomafüggő. Vagy, hogy pontosítsak, a diploma még nem biztosíték erre.

A gyerekeim amikor kicsik voltak, és először került szóba ez bizonyos megnevezés, rákérdeztek, mi is az, mit jelent. Igyekeztem nekik megmagyarázni, hogy sokak szemében tüske, mert nem fogják fel, hogy köztük is vannak jó és rossz emberek, akárcsak köztünk, magyarok között. Aztán, ahogy teltek rajtuk az évek, szereztek saját tapasztalatokat is... ilyet is, olyat is. Látták pl. a szorgalmas, becsületes családot, akikkel nagyon jó, mondhatni baráti kapcsolatban voltunk, és látták a rosszat is.

Hogy jön ide a szűkebb pátriám? Ez a kisváros se bűnözésmentes, sőt.. hónapok óta rettegnek a lakosok, főleg az idősebbek, az egyedülállók, egyedül élők. A fiatalabbak meg szintén, hozzátartozóikat féltve.

A nyugdíjas néni, bácsi nem mer kimenni az utcára, fényes nappal sem, mert jön egy szélhámos, és kikapja a kezéből a táskát, már vitte is a kisnyugdíjat, az iratokat, az orvosságot, na meg a lakáskulcsot. A "szerencsésebbek" ennyivel megússzák, de van olyan is , aki mellé még  begyűjt egy jó kis kulcscsont törést, vagy jó sok kék-zöld foltot, mert miközben védekezni próbál fellöki az illető, majd jól megtapossa. Aztán nem akadály a zárt ajtó sem, nem egyszer tető megbontással, a padláson keresztül lepték meg az idős lakót. Vagy piaci napokon egy szélhámos a piacon szemmel tartja a kiszemelt áldozatot, tudják hol lakik, a többiek addig kirámolják a házat. De megteszi nekik az udvar is, csak legyen mit vinni. Nem kímélik a közintézményeinket sem.

Az emberek mindent lakatolnak, zárnak, aki teheti riasztót szerez be, de félnek. Félnek feljelentést tenni is a károsultak, mert bosszútól tartanak. Ezek után  kérdés még, hogy:

Kik ezek a bűnözők???? Milyen származásúak???? A szerencsétlen károsult szempontjából fontos ez???? Van jelentősége????

Érdemes erről beszélni???? Merjünk erről beszélni????

Kellene, de nem nekem, mert én ehhez kevés vagyok.

Beszél a város, arról is, hogy nincs közbiztonság, nincs rendőr, ha van, akkor meg nincs tekintélye.

Egymásközt beszélik meg az emberek, mert olyan tehetetlennek látszik a rendszer. És az is. Hihetelen, hogy ezeket a bűncselekményeket büntetlenül lehet ennyi időn keresztül elkövetni  magyarnak, vagy bárki másnak.

Megoldás??? Attól tartok az már nincs.

A konfliktus örök, míg az egyik oldal magatartása, életvitele  nem változik, addig a másik oldal szemlélete sem fog. Ez egyik részen sem "inge" mindenkinek , akinek nem az, az ne is vegye magára.