Vagy mégis? Rácz Zsuzsa... igen...Ismeritek Terézanyut?
Be kell valljam, én nagyon jól szórakoztam a nagy sikerű Terézanyus könyveken is. Ezen is...nem szeretem ezeket a nagy szavakat, de ezt imádtam:-))
(Még tavaly történt...2011-decemberében:-))
Pedig mondta ő, hogy nem egy Esterházy...én meg mondom, hogy szerencsére...mert ciki, vagy sem, én bizony Esterházyt nem értem...Rácz Zsuzsát meg nagyon is...Mondják Esterházyhoz fel kell nőni...De azt is mondják, az örök gyerek se olyan rossz titulus. :-) Neves írónk művei itt sorakoznak a polcon...és bizony többszöri nekifutás után is visszakerültek olvasatlanul. Várok még egy kicsit...
Rácz Zsuzsa épp az a "korosztály", ami még az enyém is egy kicsit, meg már nem is...(szép kerek évszámmal fiatalabb ő:-))
Ennek ellenére az írásaiból úgy tűnik, voltak egyszerre megélt éveink. Nyilván nem ugyanúgy éltük meg...én nem írtam le, mert nem tudnám úgy, hogy másnak is jó legyen...
Ő leírta, és miközben én olvastam az övéhez hasonló emlékeket, érzéseket, érzelmeket, csalt elő, vagy, ha úgy adódott,... és mert sokszor úgy adódott...:-)) sokszor nevetést, bizony könnyekkel megspékelve...
Hogy ez mitől volt? Talán az odaégett lábastól, a miénktől,... vagy talán egy póksztoritól, a miénktől...esetleg néhány vonatos emléktől, a miénktől,... a Pistike virágtól, a miénktől...Nagymamámtól...az enyémtől....???
Igen, a miénktől, az enyémtől...nem tudom, hogy csinálta...szerintem "csak" írt, azt, amit élt...:-))...ahogy élt(ük).
Jól esett, köszöntem:-)))
Hivatalos ismertető itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.