Gondolatok...:-)

...átmenetileg:-))

Kupacolom a könyveket. Ritkán fogy el, mert miközben egyiket olvasom, valahonnan odakerül mindig egy másik várólistás. Kölcsön ismerőstől, könyvtárból, vagy új szerzemény, esetleg egy elfekvőben lévő, régi, olvasatlan a házikönyvtárból.

Annamari lányom elhatározta, hogy belekóstol a nagy klasszikusokba, Anna Karenina, Bovaryné stb.... Gondoltam csatlakozom, előkészítettem magamnak Flaubert-től az Érzelmek iskoláját a  polcunkról, a másik kettővel már kész kupac volt...Bovarynéval kezdtem, mégse egymás után jöjjön a két Flaubert regény.

Talán a felénél jártam, amikor egyszer hazaállított Annamari egy könyvtári könyvvel...Kunderától. Hallottam már az íróról, de csupán ennyi, nem ismertem műveit, munkásságát, életútját. Viszont kíváncsi voltam, és mivel a könyv kintlévősége határidős :-)), Bovarynét Kunderára cseréltem. Egészen pontosan:

A lét elviselhetetlen könnyűségére

Idézet a hivatalos ismertetőből:

Milan Kundera regénye a szűkebb értelemben vett sztori, valamint filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindig megőrzi szépirodalmi jellegét.

Ez utóbbi a lényege, a "sztori", mint általában, egy szerelmi történet, nem egy nagy durranás, de szerintem az egész az akkori politikára, mai szemmel nézve már történelemre van kiélezve, az összes több csak körítés...

Ahogy olvastam "osztozik" hőse sorsával, nyilván önéletrajzi elemek, a megélt dolgok, tapasztalatok eredménye az a fajta filozófia, ami bizonyos szempontból meglepő, lehet, hogy egyeseket meg is botránkoztat...Nekem mindenesetre nagyon érdekes volt, nem egy szokványos stílus, a filozófiai eszmefuttatásai, csak odáig mennek el, hogy magamfajta átlagember is "fogja"...de engem leginkább a "véletlennel" fogott meg. Aki olvasta tudja, miről beszélek, akit meg érdekel, az úgyis elolvassa:-))

A másik a megismételhetetlenség...Sokszor állunk döntés előtt, az  kiderül, időnként, hogy jól döntöttünk-e, de az sosem, hogy mi lett volna, ha másképp. Az egyszeri és megismételhetetlen...nincs lehetőség kipróbálni és újrakezdeni...

Legújabb tapasztalatom, hogy, valamikor régen elolvastam egy könyvet és kész, nem nagyon néztem "mögé". Kifejezetten bosszantott, mikor a gimiben egyes írók, költők, hosszú, bonyolult, esetleg a kor elvárásainak megfelelően időnként nem is teljesen valós, néha"csonkított" életrajzát kellett!!! megtanulni. (Pedig az irodalom volt a kedvencem.)

Manapság viszont elolvasok egy könyvet, vagy tudok az íróról valamit, vagy nem, de a végén (sosem előtte, nehogy befolyásoljon) mindenképpen kutatok egy kicsit utána, olvasok felőle. Így lesz kerek egész:-))

Kundera esetében se volt ez másképp, hát, ha valaki, ő biztosan nem lett próféta saját hazájában...

Hivatalos könyvismertető itt.