...kenyeres hétvégénk volt. A kezdeti kísérletezgetések után (ami úgy 5 éve kezdődött) ráálltam egy jól bevált, a család ízlésére alakított kenyérreceptre, technikára...elég gyakran, elég sokat sütöttem, nem nagyon volt kedvem a járt utat járatlanért feladni, néhány kivételes alkalomtól eltekintve.
Aztán úgy fél éve, le kellett cserélnem a kenyérlisztet, amit éveken át használtam, mert olyan ára lett, hogy az már nekünk a luxus kategória határát súrolja. A környéken, úgy 30km-en belül két malom is van, az egyik helyen sajnos csak 50kg-os kiszerelésben árulják, illetve évente1-2 alkalommal az egyik nagy bevásárlóközpont üzleteit feltöltik, normál 1kg-os kenyérliszttel. Így esett, hogy első váltásként 110km-ről "utazott" hozzánk az a liszt, ami a tőlünk 20km-re lévő malomból került ki:-)) Na, de a másik helyen aránylag jó áron sikerült beszerezni, (még áremelés után is) és ez is közel van...a jászjákóhalmi Mária-Malom, hogy nevezzük nevén a dolgokat.
Igaz mostanában már kevesebben vagyunk itthon, ritkábban kell sütni, de megint rám jött a próbálkozhatnék, felavatandó, az egykoron nagyon jó hírű jákóhalmi kenyérlisztet. Nem okozott csalódást. Szombaton Limara polentás kenyerét gondoltam "újra", majdnem szó szerint készült, de loptam hozzá ötletet innen is. Azt hiszem a képek elég beszédesek...az illatot, meg a többit oda kell képzelni...:-))
Vasárnap aztán csak egy hagyományos kenyeret terveztem, amit az utóbbi időben dobozformában sütöttem, sütőzacskót ráhúzva. Ez annak kedvez, aki szereti a pirítóst, könnyebben belefér a pirítóba...és mivel legnagyobb kenyérfogyasztónk már szinte csak a pirítós-evőnk:-)) igyekszek a kedvére tenni. Motoszkált bennem azért a kisördög, ki kellene próbálni a híres jénais sütést...nekem nincs 8l-es kacsasütőm, de hasonló formájú, kisebb jénaim igen. . .Egyszer egy hűtős kelesztésű kenyér már készült benne, de azt a fajta próbálkozást feladtam, mert nem voltam elégedett a végeredménnyel...
Ma attól féltem, hogy nem fog elférni majd az edényemben a kenyér, de éppen, hogy...szép is lett, finom is, óriási is, cserepes is...
Ha megint ilyen kísérleti kedvem lesz, akkor a cserépedény kerül sorra:-)))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.