Gondolatok...:-)

..., na nem hozzánk:-)) hanem a helyi gimibe. És nem is egy hagyományos színház. Szerencsére elég gyakran járnak színházba az iskolából, ez már általános iskolában is így volt, de teljesen a megszokott rend szerint, színpad színészekkel és nézőtér nézőkkel.

Most viszont: egy szem színész, egy tanterem, néhány apró kellék, és a tanulók a padokban akik, ahogy megtudtam valamilyen módon, elvileg némán, részesei voltak a monodrámának. Mindezt tegnap élte át óriási élményként, végzős gimnazistaként legkisebb gyermekem. Marietta (Zita:-))) Az élményt csak fokozta, hogy  az egyik "fiktív szereplőjévé" vált a darabnak.

Scherer Péter az osztályterem-színházi előadás szereplője, aki sok-sok magyar filmből ismerős volt a gyerekek számára. Most Klamm tanár úr szerepét, 135. alkalommal formálta meg. Nyilván a nem klasszikus körülmények között, a kamaszoknak szóló darab soha nem egyforma,  erről, és magáról, KAI HENSEL: KLAMM HÁBORÚJA című előadásról itt lehet minden a fontos dolgot elolvasni.

De a gyerekem élménybeszámolóját hallgatva, a lényeg az előadásban, az előadóban, színészben, a közegben, és a pillanatban rejlik, ők csak az adott pillanatot élik meg, de a színésznek minden alkalommal meg kell küzdenie az "újjal"... új tanterem, új diákok, akik mind másképp, esetleg kiszámíthatatlanul reagálnak.

Az előadás után pedig meg kell beszélni a dolgokat, és ebben is nagyszerű partner volt a színész.

Nem könnyű a mai fiatalok helyzete, mégis néha irigylésre méltó. Jó, hogy nem csak a szülő, de az iskola néhány tanára, inkább pedagógusa(!) is arra próbálja rávezetni őket, hogy ne menjenek el az értékek mellett. És jó, hogy vannak olyan gyerek, akik hagyják is magukat terelgetni.