...zsákomban a mákom helyett valami más. :-)) Meg nem is az én zsákom :-)))

Ez bizony nehéz szülés volt. :-)) Az egész úgy kezdődött, hogy Annamari lányom, aki  Pesten egyetemista (az előző tanévben még főiskolai kar volt, mára  már  feltörtek és egyetemi kar lettek).

Ja és kollégista, így vasárnap délutánonként felszerelkezve pár napra való főtt étellel és egyéb hazaival, na meg minden más cókmókkal útra kel. A kollégium fagyasztókapacitása kicsi, így okosan kell tervezni, ha az ember lánya nem főzőcskével szeretné elütni a kolis estéket. Persze az sem nagy gond nekik, elég lelkesen kápráztatják el  egymást a lányok tudományukkal, valamiben  mindenki profi, úgyhogy éhen nem halnak.

De vissza a zsákhoz. A leányzó (tömegközlekedéssel) utazni nem szeret, cipekedni meg még kevésbé. Így egy átlagos méretű bolti hátizsákba tömködtünk bele mindent, mikor neki már nem ment mi tapostuk a férjemmel :-)) Attól féltem, hogy egyszer a buszon, vagy villamoson szétszakad a zsákja és szedegetheti a csirkecombokat, meg bugyikat :-)) Mivel utazótáskáról hallani sem akart, hisz azt kézben kellene cipelni, na meg abból van is  a háznál néhány darab különböző méretben, jött az ötlet, egy jókora, méretes, erős hátizsákot varrok neki.

Osztottam szoroztam, terveztem, gondoltam majd valami szolid, nőies darabot gyártok. De aztán ember tervez, Isten végez...és a végén egész más lesz belőle...

Mikor megláttam a régóta felhasználásra váró három rétegű, steppelt anyagomat, amit  még Anyukám vett évekkel korábban, csak nem használta el, így hozzám került feldolgozásra, minden nőiességről lemondtam, legyen csak praktikus.

Aztán sikerült egy akkora darabot kiszabni, hogy csak összefércelve nézegettem napokig, kikértem mindenki véleményét.. vegyem-e kisebbre. Maradt. Elkészült...2 hét után a sok gondolkodási :-)) idő miatt. Na meg olyan apróságok miatt, mint a vállpántszabályozó "csúszka", vagy nem is tudom mi a pontos neve, sajnos  a környékünkön a rövidárusok se tudják. :-(((

Egy baja van csak ennek a hátizsáknak, sokkal több dolgot lehet elsüllyeszteni benne, mint a régiben, ezért nagyon csalóka. Mert ugye több dolognak nagyobb a súlya is :-))) És azért ezt is vinni kell..

Már túl van a főpróbán. Remélem idővel rájön a lányom, mennyit érdemes belepakolni.

( a képen a heveder még nem volt mértre vágva és beállítva, a mérete meg titok :-)))