Gondolatok...:-)

... sajnos nem is keveset. :-)) Valamikor úgy kezdtük, hogy nyaralás alatt főzőcskéztünk... közösen a család...ha nagyon ráérősen akartuk, akkor grilleztünk, nyársaltunk.

Egy nyársalás az idén is belefért, de teán  kívül egyetlen reggelire sütöttem egy kevés amerikai palacsintát, ennyi közöm volt a konyhához összesen... Még a kávét is férjem főzte, a kis csodamasinával, ha otthon voltunk szinte folyamatosan... :-))) 

Mivel minden nap étteremben ettünk, így az idén a főzésidőt is elnyaraltunk :-))

Legalább egy kis gasztrotúrát is  tartottunk egyúttal. Néhány éttermet megemlítek, mert érdemes valamiért. Nagy tapasztalatunk, hogy teljes egészében egy sem felelt meg maximálisan a fenemód kényes belsőnknek, ugyanakkor szinte minden helyen volt valami extra jó, ami miatt említésre méltó az étterem.

A másik tapasztalat, hogy egy étterem megítélése nagyban múlik az ételválasztáson. Ha valaki olyan ételt választ az étlapról, amit nem  nagyon ismer, akkor érheti meglepetés. Pedig ezek remek alkalmak lennének arra, hogy az öten ötféle ízléssel rendelkező családom minden tagja saját szája íze szerint válasszon, esetleg olyan ízekkel próbálkozzon, ami itthon valami oknál fogva hiányzik a palettáról. Ez nem  mindig jön be. :-)

Azért, hogy kicsit rangsoroljak is, első helyre a békési Dübögő éttermet tenném, ide visszajártunk.

A hangulatról árulkodnak az étterem  honlapján lévő  képek.

Amikor betérünk egy ismeretlen étterembe a legnagyobb gondot mindig az okozza, hogy nem tudjuk előre mekkora egy adag. Hát itt óriási, igaz, amit reklámoznak. Mi gyanútlanul rendeltünk levest és főételt, így aztán még öten meg is vacsoráztunk az ebédünkből... Nagyon kedvesen felajánlottak, hogy becsomagolják, ami kifogott rajtunk.

A leves nem volt kedvünkre való, lehet, hogy rosszul választottunk. A főétel viszont nagyon tetszett mindenkinek... sajnos a desszert nem fért volna belénk.. legalább azzal nem adtunk a kilóknak.

A következő alkalommal, tanulva az  előzőekből kihagytunk a levest, hogy legyen hely a  desszertnek is ...elég szűkösen volt így is :-))) ... de sikerült mindent megkóstolni, amit szerettünk volna.

Főétel remek, leves és desszert nem annyira, mondjuk közepes... viszont nagyon változatos napi menü van az étteremben, remek áron, ki is használják a vendégek és a környéken élők, mert mindig rengetegen voltak ebédidőben. 

Voltunk Gyulán a Halászcsárdában is...sajnos nincs honlapjuk.

Hangulatos kerthelység, rengeteg  muskátlival, kis, nádfedeles kerti "alkalmatosságokkal", nekem nagyon tetszett.

Itt a levesek voltak a nyerők, finom Nyírségi gombóclevest ettem, de a halászlé és a jól bevált második fogás, a marhapörkölt se okozott kellemetlen meglepetést a megrendelőjének. A többi viszont igen, elsősorban, mert nem volt elég meleg, másodsorban pedig az ízekkel volt bajunk. Az adagok kisebbek voltak, mint a Dübögőben, de ezzel arányosan az árak is, tehát ebből a szempontból teljesen korrekt a hely. 

Aztán a békéscsabai  városnéző és egyben  étterem kereső sétánk után, mikor már majdnem feladtunk, és visszamentünk az autónkhoz... tudatosult bennünk, talán a levegőben terjengő illatok kapcsán, hogy épp egy étterem parkolójában hagytuk reggel a kocsit.

Egészen pontosan a Hotel Fiume előtt parkoltunk, maga az épület is  említésre méltó, de sajnos (saját)  fénykép nem készült róla, ...csak az ebédről.:-))

Itt a pincéreket illeti leginkább a dicséret, nagyon segítőkészek voltak, ugyanakkor nem tolakodóak, de azért ételekre se lehetett sok panaszunk. Hogy Békéscsaba mennyire családbarát, az a múzeum után itt is kiderült. Nem vettük észre az étlapon a vasárnapi családi kedvezményt, (15%) így igazán kellemes meglepetésként ért minket, ami nem is volt olyan nagy baj, :-)) mert be kell vallani ez nem egy olcsó hely.

Mindenhol szép volt, jó volt, finom volt, de azért ezek után jött az igazi :-)))