Családunkban nem igazán népszerű a muffin, annak ellenére, hogy minden gyerekem tudja készíteni, időnként szokták is, de, csak olyankor, ha buliba szánják, esetleg egy jó barátot meg szeretnének lepni vele.
Az eddigi tapasztalatok többfélék. Egyik fajta száraz, a másik törik, a harmadik beleragad a muffinpapírba, és egy részét ki se lehet vakarni belőle. A jobban "csúszás" érdekében mindig kell bele valami gyümölcs. Ha egy adag muffintészta esetleg tepsiben sül, nagyobb esélye van a sikerre. Nem tudom miért.
A problémákat kiküszöbölendő, összehoztunk (különböző lányos kísérletek alapján) egy beválófélben lévő receptet, sikerült szilikon "muffinpapírokat "venni, ami ugye nem egyszerhasználatos, pont belefér az elvileg tapadásgátlós muffintepsikbe. Szépen ki lehet szedni belőlük sütés után a muffint, nincs veszteség, na és a töltelékre is ügyelünk.
A másik lényeges dolog, hogy van egy óriási öreg diófánk, de a dió sem örvend közimádatnak nálunk, sajnos legkisebbik lányom (17) nem szereti (már), régen nem volt vele baja. (Még mindig jobb dolga van a diónak, mint a máknak, mert ez utóbbitól csak én függök :-)))
Mivel nekünk olcsó a dió és van belőle épp elég, meg egészséges is, szerintem finom is, próbálom győzködni a leányzót. Bevállalta azt a fajta diós sütit, aminek a tésztájába keverek diót. Így született az alábbi diós muffin.
Diós muffin lekvárral töltve
Száraz anyagok:
15 dkg liszt,
15 dkg darált dió
fél cs. sütőpor
csipet só
őrölt fahéj
étcsokidara (tortadíszítő) 2-3 ek. , alaposan összekeverjük
Nedves anyagok:
2,5 dl tej, (vagy joghurt, tejföl, kefir is jó, de szerintem még a víz is)
1,5 dl olaj
2 tojás
15 dkg cukor, (talán kicsit kevesebb is elég, ha cukrozzuk a tetejét)
Ezeket jól kikeverjük, majd hozzáöntjük a száraz anyagkeverékhez. Nem kelvejük túl simára, túl sokáig.
Töltelék, ami bevált:
Nekem nem túl sűrű házi lekvárom van, kenyéren így szeretik, de sütikből kifolyik, ezért kukoricaliszttel kevertem össze.
A szilikonos formákkal bélelt sütőkbe 1 harmad részig raktam a muffin tésztát, rá egy jókora kévés kanál lekvárt, majd megint tészta, kb. 18 db lesz belőle.
Tetejére:
darált dió+ kristálycukor+ fahéj (ebből a diót letagadtam :-), így a megszórt tetejű előbb fogyott)
Sütés:
Előmelegített sütőben,180 fokon kb. 30 perc. (tűpróba, de vigyázni a szilikon formára, nem kilyukasztani :-)))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.